Régi idők húsvétja

A napokban sokat gondoltam arra, hogy gyerekkoromban vidéken hogyan is zajlott a húsvét. Húsvét hétfőn mindig jó korán keltünk a nővéremmel, bár nem voltunk sose azok a koránkelő típusok, de ez a nap más volt a mint a többi. Gyorsan kellett öltözni, szép ruhába, “ünneplőbe” bújni, mert a nagyon friss locsolkodók már korán jöttek. De sokszor volt úgy, hogy apám még az ágyban egy pohár hideg vízzel nyakon suhintott és az volt az ébresztő. Hogy utáltuk akkor ezt! Most mégis jó érzéssel gondolok erre azt gondolom, hogy ugyan mire tudnék vissza emlékezni így 40 fölött ha még erre se? 🙂 Aztán felöltözve vártuk a locsolókat, akik jöttek is szép számmal, néhány évben papíron vezettük, hogy kihez hány fiú jött el meglocsolni? Terített asztalon minden szépen, ahogy kell, sonka, tojás, virág, sütemény, sör, bor, pálinka, temérdek. És egész nap izgalommal vártuk, hogy na ki jön még? Kisgyerek korunkban csak a rokonok, a szülők barátai jöttek el, aztán amikor már kicsit nagyobbak voltunk, akkor már “saját jogon” is jöttek hozzánk “udvarlók”, iskolatársak. Volt olyan is, amikor igazán kaptunk a szódásszifonnal egyet a nyakunkba, voltak akik csak úgy úriasan mindig hideg vízzel, de mindig csak a kezünkre öntöztek, aztán voltak akik az illatos kölnis üvegekkel locsoltak, amiknek valami elképesztő pacsuli szaguk volt és húsvét előtt lehetett beszerezni 100 forintért. Aztán persze amikor már nagyobbak voltunk, akkor a locsolkodók száma is megcsappant és igazán már csak az az egy maradt, aki legjobban számított akkor, tiniként.

Nekem ezek jó emlékek, én szeretem a húsvétot, miért is ne szeretném? Hiszen sose jött olyan, akit ne láttunk volna szívesen. A locsolást mindig megköszöntünk, mert jól esett ha gondoltak ránk.  Mindig illően, szívesen kínáltunk mindent, volt aki még akkor is evett egy szelet sonkát, ha már a fülén jött ki, de akkor is úgy volt illő.

Tegnap elmentünk Hollókőre az igazi Húsvéti fesztiválra. Úgy gondoltam, hogy egyszer legalább meg kell tapasztalnia a 6,5 éves kislányomnak, hogy milyen is igazi falusi húsvét. Mert (szerintem) sajnos, hogy itt Budapesten már nem szokás a locsolkodás. Hollókőn szerencsére sikerült még a nagy tömeg és a sok bazári csecsebecse között is kicsit beleélnie magát abba, hogy milyen is az amikor jönnek a húsvéti legények és vödörrel a kezükben vízzel locsolnak meg minket. Bár megnéztünk sok érdekes dolgot, de este amikor megkérdeztem, hogy mi volt a legjobb mégis azt mondta, hogy az, amikor meglocsolták a fiúk. Úgyhogy azt hiszem megérte. 🙂

Ma pedig köszönöm a két locsolónak, akik még igazán ” legények a talpukon”, hogy nem hagyták, hogy teljesen kivesszen ez a szép hagyomány.

Boldog Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek!

kalocsai

 

 

Mentés

Mentés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.